10. Csak Te

Sziaaasztok! :) Visszatértem, újra itt vagyok, minden olyan mint régen, ezentúl rendesen hozom a részeket, és nem lesz ekkora kihagyás ígérem! Ezerszer sajnálom, de cserébe ígérem, hogy a következő résztől rendesen beindulnak a dolgok, de már itt is van pár utalás és... Miért is árulkodok? Olvassátok el! :)
Nagyon szeretek mindenkit, jó olvasást! <3
xx, Kikiih

Hilary szemszöge:

Miután elváltunk egymástól késztetést éreztem rá, hogy megöleljem. Szorosabban bújtam hozzá, arcomat a
nyaka hajlatába fúrtam. Nem akartam, hogy lássa a zavaromat, amit a cseppnyi tudatlanság váltott ki. Akkor mi most, hogy is vagyunk?
Rövidesen elhúzódtunk, és mintha minden teljesen normális lenne, rámosolyogtam. Zayn visszamosolygott.
Láttam ahogy a tekintetével óvatosan végigmért, majd megszólalt:
- Azt hiszem egy pulcsit is adok kölcsön.
- Nem fázok – értetlenkedtem.
- De, szerintem igen – bizonygatta és otthagyott a fürdőben.
Kicsit furcsálltam a gondolatmenetét, de inkább ráhagytam és bedugtam a zsinór végét a konnektorba. A hajszárító búgó hangja elnyomta a gondolataimat, azonban észrevettem, hogy a fehér felsőm vizes lett a bal mellemnél, így átütött a fehér melltartóm, vékony fekete virágmintával. Mindent megértettem és hajszárítás közben elnevettem magam, miközben az egész hihetetlenül jól esett.
- Ez megfelel? - nyitott be Zayn egy egyszerű, fekete, belebújós Adidas pulcsival.
- Tökéletes – vigyorogtam.
- A lábaddal mi a helyzet? - váltott témát, mielőtt bármit is mondhattam volna.
- Javult – feleltem. - Már nem fáj annyira.
- És be van még dagadva?
- Passz, nem néztem – vontam vállat. Zayn persze kiborult, amiért ennyire nem érdekel a testi épségem, de éppen nem volt időm vele foglalkozni, mert belebotlottam a perverz haverjába. Mi is a neve, Henry?
Leültetett a kád szélére és ugyanúgy ellenőrizte, mint előző nap. Bekente, lecserélte a kötést... Tiszta gondoskodó volt, én pedig időközben meg is szárítottam a hajam.
- Muszáj visszamennem? - kérdeztem fájdalmasan, miközben belemásztam Zayn pulóverébe, ami mégis kellemesen átmelegítette a testem. Plusz Zayn-illata volt.
- Nem akarsz? - nézett kicsit csalódottan.
- Hát izé... Félek a göndör hajú sráctól... - vallottam be. Olyan furcsa volt.
- Harry-től? - nevetett fel kissé. Hmm, majdnem eltaláltam a nevét. Mivel én nem nevettem folytatta. - Jó fej. Kicsit bolond, de szerethető. Van humora is meg minden.
- Meg férfihormonjai – tettem hozzá. Zayn halványan felnevetett és megölelt.
- Amíg én itt vagyok nem kell félned Harry hormonjaitól.
Most már én is elnevettem magam és hagytam, hogy Zayn levezessen a nappaliba.
- Hil, a kutyád megbolondult – közölte Louis.
- Alapból bolond – legyintettem. - Mit csinált?
- Meg akartam simogatni és elfutott – tárta szét a karjait tehetetlenül Harry.
- Említettem már, hogy okos kutyám van? - változtattam meg a nézőpontomat. Louis és Zayn halkan felkuncogott, Harry pedig nem reagált, így inkább nem is hagytam neki. - Merre futott?
- Előszoba – mutatott az ajtó irányába Louis.
Megfordultam és elindultam, nem foglalkozva azzal, hogy valakinek a tekintete rajtam ég. Remélem, hogy csak egy ember volt, Zayn.
Emy a kabátom előtt állt és azt ugatta folyamatosan. Nem értettem, hogy mi baja, aztán megcsörrent a mobilom. Azonnal a zsebembe nyúltam és kivettem. A kijelzőn Patric neve villogott.
- Szia Patric! - szóltam bele mosolyogva, miközben lehajoltam, hogy a karomba vegyem Emy-t, aki a Patric név hallatára rögtön ficánkolni kezdett. Mintha allergiás lenne rá.
- Hil, mi a villám van veled? - hangja kissé ideges volt. - Folyamatosan hívogatlak, üzengetek, de cseszed felvenni. Azt se tudom, hogy jól vagy-e, vagy nem-e kell érted menni egy kórházba a rohadt vihar miatt és... Mi ez a csaholás?
- Csak Emy – feleltem.
- Agrh – morgott fel a vonal másik végén.
- Várj, lepasszolom – mondtam és besiettem a nappaliba. - Zayn, fogd már meg egy percre. Köszi – nyomtam a kezébe a kutyát.
- Zayn? - esett le Patric-nek. - Zayn-nél vagy?
- Igen – feleltem, és nem is figyelve a kérdő tekintettekkel beléptem a konyhába.
- Üdvözlöm – vidámabb lett, nem tudom, hogy Zayn említésétől, vagy azért, hogy biztonságban vagyok.
- Átadom – mosolyogtam. - És te, hogy vészelted át a vihart?
- Brad-nél ragadtam. Tök gáz, a kanapéja tiszta kemény, de csak franciaágya van. Szóval szenvedek. De holnap elvileg már haza tudok menni, ha igaz ami a hírekbe van.
- Igen, elvileg én is – bólogattam.
- Brad puszil – adta át az üdvözletét, közben nagyban hallottam ahogy ordibál a telefonba.
- Én is – nevettem fel. - Akkor majd valamikor összefutunk, de most mennem kell.
- Vár Malik ágya, mi? - szinte láttam magam előtt a kaján vigyort az arcán.
- Idióta – nyomtam ki.
Ahogy visszasétáltam a nappaliba három kérdő szempárral találtam szembe magam. Mintha észre se vettem volna leültem, szorosan Zayn mellé és átvettem tőle Emy-t.
-  Patric üdvözöl – közöltem úgy mellékesen.
- Patric Morgan? - szólalt meg Louis elsőnek, ami kissé meglepett, ugyanis a mondandómat Zayn-nek szántam. Nyilván, hisz ő ismeri egyedül Patric-et.
- Ja – néztem rá furcsán, Emy pedig mocorogni kezdett az ölemben. - Nyugodj már le! - szóltam rá.
- Én is üdvözlöm őt – köhintett Zayn, bér ezt se nagyon értettem, hisz nem tudom neki átadni meg különben is. Láttam, hogy Louis szája beszédre nyílik, azonban Harry gyorsabb volt, és életemben először örültem neki.
- És Hilary, te mivel foglalkozol? - dőlt előre a fotelben Harry és érdeklődő pózt véve fel a térdére könyökölt és fél kezével megtámasztotta az állát.
- Egy helyi könyvesboltban melózok, nem túl érdekes – legyintettem. - Na és te?
- Én bizniszben utazok – felelte sejtelmesen.
- Magyarul olyan cuccokat próbál eladni ami senkinek sem kell – egészítette ki Zayn.
- Azért van akinek kell – védte magát Harry.
- Ugyan már – röhögött fel Louis. - Mégis kinek van szüksége gyümölcsmintás zoknira?
- Az csak egyszer volt, most valami sokkal komolyabbal foglalkozok – mesélte titokzatosan, hogy felkeltse az érdeklődésünket.
- Kesztyű is van hozzá? - játszotta el a  meglepetett Louis.
- Nem, nem kesztyűket. Bár ha akarod tudok szerezni, egy pár csak... - Harry jó (?) üzletember révén rögtön reklámozni kezdte az árut.
- Nem kell kesztyű  - állította le Louis.
- Na mesélj, mi a nagy terméked! - kérte láthatólag komolyan Zayn, de a szeme sarkában összegyűltek a nevetőráncok.
- CD-k – jelentette be büszkén, várva a nagy meglepettségünket.
- CD-k? - Louis-nak most nem kellett tettetnie, mert tényleg meglepődött.
- Bizony – bólogatott mosolyogva Harry.
- Mégis ki vesz ma már CD-t? - fordult hozzánk tanácstalanul. - Csak letöltöd és kész.
- Elég sokan Louis, elég sokan – bizonygatta Harry. - És nem akármilyen CD-k ezek. Legnagyobb százaléka tiszta retró, és vannak baromi jók is.
- Ki hallgat ma retrót? Azért retró, mert retró – ráncolta a homlokát Zayn.
- Öregeknek szállítasz lemezeket vagy mi? - csatlakozott Louis is, Harry-n pedig láttam, hogy egyre lehangoltabb lesz az arca.
- Szerintem érdekes – mosolyogtam rá, és óvatosan megsimítottam a karját. Harry kedvesen visszamosolygott rám, azonban hirtelen érezni kezdtem Zayn perzselő tekintetét a bőrünk találkozásánál, így feltűnően gyorsan húztam el, de senki nem tette szóvá.
- És Hil, te mióta élsz itt? - érdeklődött most irántam Louis.
- Születésem óta – válaszoltam, miközben Emy-t simogattam. - Nem nagyon mozdultam ki, csak amikor elutaztunk pár napra, esetleg egy hétre.
- És, szereted? - kérdezett tovább-
- Azt hiszem igen – bólintottam. - Párszor elvágytam innen, de itt van az egész életem. Talán egyszer elköltöznék, ha egyetemre megyek, de most teljesen jól elvagyok.
- Azt képzelem – mosolyodott el halványan Louis és óvatosan Zayn-re sandított.
- Na és Louis, te hová valósi vagy? - kérdeztem, hogy leplezzem a zavaromat. Miért jövök zavarba Zayn-től, vagy egyáltalán bármihez ami hozzá fűződik?
- Doncaster. Bár Három éves voltam amikor leléptünk... - egy pillanatra elakadt, és köhintett egyet-kettőt. - Bocsánat. Szóval anyámékkal... Londonba mentünk, és ott nőttem fel.
- És milyen volt? - kérdeztem kíváncsian. - Mindig kíváncsi voltam, hogy milyen egy nagyvárosban felnőni.
- Ö... Jó – erőltetett fel egy vigyort, így én úgy döntöttem, hogy nem faggatózok inkább, mert nem tudtam, hogy mi áll a háttérben. Harry kezdett mesélni az ő gyerekkoráról, és bár senki nem kérdezte érdeklődve végighallgattuk.
Miután Harry fél órát mesélt az életéről fáradtan Zayn-re néztem, jelezve, hogy mentsem már ki innen. Három fiúval összezárva, miközben kint nagyba hóvihar van, nem túl vicces.
- Nem vagytok éhesek? - csapta össze a tenyerét Zayn.
- Kezdek – gondolkodott el Harry, és Louis is bólogatni kezdett.
- Akkor mi Hil-lel összedobunk valamit, oké? - állt fel és én is feltápászkodtam.
- Szóval ma sem eszünk – morogta Louis, mire játékosan rácsaptam a fejére.
Ahogy kiértünk a konyhába Zayn rögtön a hűtőben kezdett kotorászni, miközben nagyba magyarázott.
- Ezer bocs Harry-ért, azt hittem Louis megismerésénél lejjebb nem süllyedhetek, erre beállít ez a gyökér is – rázta a fejét.
- Nem volt gáz – nyugtattam meg. - Bár már-már idegesítően sokat beszél, de elviselhető.
- Csajozós típus – mormolta, miközben ellenőrizte, hogy minden hozzávalót kivett-e.
- Nem csípem a göndör pasikat – mondtam egy fokkal halkabb hangon, Zayn mégis meghallotta. Nem tudom, hogy meg kellett-e nyugtatnom, vagy bármi hasonló, de mindenesetre rám mosolygott. - Na, mit csináljak? - kérdeztem fellelkesülve.
- Ülj oda a a pultra és pislogj szépen.
- Miért? - néztem csalódottan.
- Aki összekeveri a cukrot a sóval ne segítsen nekem – nevetett halványan. Kissé elkeseredve ültem fel a pultra, és szép helyett szomorúan pislogtam rá. Ez persze gyorsan fel is tűnt neki, így hozzám lépett. - Megsértődtél? - tűrt hátra egy hajtincset.
- Kicsit – vontam vállat durcásan. Egyébként nem sértődtem meg, inkább örültem. De ezt neki nem muszáj tudnia.
- Jajj – bújt kicsit közelebb az arcával, így az orrhegyeink összeértek. Tenyereit a combomra helyezte és olyan aranyosan nézett rám, amivel bárkit megbékített volna. - Tudod, hogy nem úgy gondoltam.
- Nem is tudom – makacsoltam meg magam.
- Naa – mosolyodott el édesen, majd egy apró csókot nyomott a számra. - Ne haragudj már.
- Még egyszer – kértem suttogva, miközben óvatosan megfogtam az arcát.
- Amennyiszer csak akarod – adta meg a legtökéletesebb választ, majd elmélyítette a következő csókot.
- Az ebéd nem lesz kész magától – toltam el, azonban a világ még mindig forgott velem kissé.
- Csak egy perc – kérlelt behunyt szemmel, és már hajolt is közelebb, én pedig egyből hátra, aminek következtében bevertem a fejem a konyhai szekrénybe. A nagy puffanásra Zayn egyből kinyitotta a szemét, és már nem is érdekelte, hogy épp elhúzódtam a csókjától, mert annyira röhögött.
- Szerinted ez vicces? - túrtam bele a frissen mosott hajamba, oda ahol bevertem.
- Nagyon fáj? - kérdezte, azonban a végét elnevette. - Nem igaz, hogy ilyen szerencsétlen legyél!
- Pedig így van – feleltem szomorúan, keresve a púpot a fejemen, ami eddig még nem alakult ki.
- Mutasd – még mindig az a széles mosoly ült az arcán, ami még idegesíthetett is volna, azonban annyira jól állt neki, hogy kicsit élveztem is. Közben óvatosan magához ölelt, és míg ő a hajamban turkált én a vállára hajtott fejjel szívtam be az illatát. - Nincs semmi baj, nem dagadt be.
- Már immúnis vagyok – morogtam, elhajolva tőle.
- Gyakran vered be a fejed szekrényekbe? - mosolygott, miközben a vágódeszkán szeletelni kezdte a húst.
- Ha te azt tudnád – legyintettem, pedig nem is olyan gyakori nálam ez a baleset. - Mi lesz a kaja?
- Grillezett csirke.
- Zayn, feltűnt, hogy szakad a hó? És, hogy tél van? És különben is – tártam szét a karom.
- Itt a konyhában csinálom. Serpenyőben – magyarázta.
- De az akkor nem is grillezés – gondolkodtam el.
- Hívd aminek akarod – nevetett fel. - A lényeg, hogy gyorsan kész van, és csak sült krumpli kell hozzá.
- Honnan lesz sült krumpli?
- Sütök.
- Krumplit?
- Nem Hil, paradicsomból akarok sült krumplit csinálni – nézett fel rám, teljesen komoly arccal én pedig elnevettem magam.
- Oké, befogtam – ígértem meg.
- Nem kell, szeretem a hangod – mondta, mire kicsit megugrott a szívem. - Még ha hülyeségeket is mondasz.
- Héé! Tökéletesen elrontottad a szép mondatodat.
- Volt egy szép mondatom? - pillantott fel mosolyogva.
- Akad egy-kettő – bólogattam.
- Ezt bóknak vettem – nevetett.
- Én is.
Csendben figyeltem ahogyan teljesen rutinosan mozog a konyhában. Nő létemre mindig is ügyetlen voltam a konyhában, azt hiszem ez sose fog megváltozni, mivel a popcornt is képes vagyok odaégetni.
Jóérzés volt figyelni Zayn-t, én nem csak a konyhai tapasztalatai miatt. Hátán és vállán megfeszültek az izmok, amit fekete pólója kissé kiemelt. Nem volt kigyúrva, de látszott, hogy nem gyenge alkat, a felsője alatt valószínűleg finoman kidolgozott izomzat lapul. Haja  kócosan omlott a homlokába, sötét tincsei között kissé elveszett az egyetlen szőke, amit annyira szerettem. Valahogy karaktert adott az egész arcának, amit az éles állvonala egészített ki.
- Minden oké? - szólalt meg hirtelen.
- Persze – erőltettem magamra egy mosolyt és visszatértem a valóságba.
- Tudom, hogy elképzeltél meztelenül – vigyorgott kajánul.
- Álmodj csak Malik, álmodj csak – bólogattam cinikus hangnemben.
Válasz helyett csak ugyanazzal a sanda mosollyal végignézett rajtam, tetőtől-talpig, majd vissza, amikor leesett.
- Jézusom, menj már! - röhögtem fel és zavartan megfogtam egy alsó szőke tincset és tekergetni kezdtem.
- Édes vagy amikor zavarban vagy – fordult vissza a serpenyőhöz, amiben már sercegett az olaj.
- Te pedig nem vagy édes amikor zavarba hozol! - vágtam rá.
- Akkor mikor vagyok édes? - kérdezett vissza szemtelenül én pedig elakadtam.
- Oké, tényleg hagyjál – vágtam be újra a durcit, mire elnevette magát. - Örülök, hogy ilyen szórakoztató vagyok ma – motyogtam, mire ő csak mosolyogva hümmögött.
Csendben voltunk egészen addig amíg el nem készült az ebéd. Nem kínos csend volt. Sokkal inkább olyan elgondolkodó. Mégis mit művelünk mi? Csókolózunk amikor senki nem látja, közbe a tudtára adjuk mindenkinek, hogy itt bizony alakul valami. Tulajdonképpen örülnék is neki. Két hónap gyorsan elrepült, nagyon gyorsan. Ennyi idő elég megismerni valakit, hogy valami komoly is legyen? Ismerem én eléggé ahhoz, hogy belekezdjek?
Igazából sose variáltam ennyit egy kapcsolaton. Volt a nyári futó románcom, valamint a meleg srác, akit inkább letagadok, pedig vagy fél évig jártunk. Nyilván, hogyha többet foglalkozok vele előtte akkor előbb rájövök a dologra és bele sem kezdek. De később már annyira elvakított a rózsaszín köd, ami sokkal inkább rajongás volt, mint szerelem, hogy észre sem vettem, hogy több időt tölt a ruhaboltokban, mint én.
De Zayn más. Hogyha végre valami komolyba akarok belevágni akkor biztosra kell mennem. Mi van, ha csak a helyzet miatt viselkedtünk így egymással? Talán ha elmegy a vihar akkor az egész tűz is elalszik ami most kilobbant? Talán nem fogok úgy perzselni, ha hozzámér, talán akkor már nem akar csak úgy, spontán megcsókolni? Egyáltalán ő mit akar tőlem?
Ebéd közben minden kételyem feloldódott, részben azért mert Zayn szorosan mellettem ült, és Harry-nek körülbelül azt sem hagyta, hogy rám nézzen, amikor pedig átnyújtottam neki a sót és összeért az ujjunk hegye, szinte kiégette a kezünkből a sószórót a tekintetével. Ahogy végeztünk elvállaltam a mosogatást, a fiúk pedig szépen leléptek, nehogy segíteni kelljen. Tipikus.
Amikor a nappaliba léptem, meglepődve vettem észre, hogy csak Harry és Louis van ott, és legbelül egy kicsit kétségbe is estem.
- Felment a szobájába – nyugtatott meg Louis egy halvány mosollyal a szája szélén.
- Ja jó. Akkor én izé... Megyek utána – nyögtem ki. Mindketten mosolyogva nyugtázták, és valami furcsa dolog volt a tekintetükben, amit a pasiknál sose tudtam hova tenni, és itt nemcsak a perverzitásra értettem. Habár nekik abból is volt elég.
- Ha kéne óvszer nálam mindig van, szóljatok nyugodtan – kiáltott utánam Harry, amikor már a lépcsőn jártam. Úgy tettem mintha meg sem hallottam volna.
Óvatosan benéztem Zayn szobájába, ő pedig az ágyon fekve a gitárját állítgatta, nekem pedig rögtön nagyot dobbant a szívem. Nagyon szeretem a hangszert, Zayn kezében pedig olyan tökéletesen állt.
- Veled meg mi van? - nézett rám kissé ijedten.
- Mi? Miért? - estem kétségbe, miközben a hátammal benyomtam az ajtót.
- Teljesen vörös az arcod – méregetett furcsán.
- Rühellem a haverjaidat – sziszegtem lehunyt szemekkel.
- Harry volt mi? - kérdezte, enyhe éllel a hangjában. Jól tudta a választ.
- Ja nem, semmi olyan – keltem rögtön a védelmébe, miközben hozzásétáltam és leültem mellé az ágyra. - Igazából már rég meg kellett volna szoknom az ilyeneket, tele vagyok fiúhaverokkal.
- Harry szerintem túltesz rajtuk – jegyezte meg.
- Jajj, ne bántsd már – bokszoltam bele finoman a vállába. - Inkább játssz nekem valamit – utaltam a kezében lévő gitárra.
- Mit? - kérdezte finoman végighúzva az ujjait a húrokon.
- Amit szeretnél – vontam vállat, majd megragadtam a pulóverem alját és kibújtam belőle, mert kezdett melegem lenni.
- Hmm... Rendben. - Végre visszatért a játékos mosolya, majd egy két próbaakkord után belekezdett.
Szinte azonnal felismertem. Hurts – Only You. (https://www.youtube.com/watch?v=KrRZ61EKDgk) Nagyon szerettem a számot, attól pedig teljesen elaléltam, hogy Zayn énekelt is. Olyan szép hangja volt, hogy bármeddig elhallgattam volna, az pedig, hogy végig a szemembe nézve énekelt csak még jobban boldogsággal töltötte el a szívemet, és úgy vigyorogtam, mint egy kisgyerek, elrejteni se tudtam, pedig erősen próbálkoztam vele.
„Because only you can set me free.”
 És akkor még nem is tudtam, hogy milyen nagy jelentősége van ennek a mondatnak.