2014. május 2., péntek

13. Jól elhúztátok a dolgot

Sziasztok! Sajnálom, hogy ilyen rég volt rész, csak kavarogtak a dolgok és a másik blogomra egymás után vittem két részt, ahelyett, hogy ide hoztam volna. Sajnálom, ez most így jött össze.:S
A rész szórakoztató, de nagy, különleges dolgok nem történnek benne, azért remélem tetszeni fog Nektek! :)
xoxo, Kikiih <3

Az után a nap után minden ugyanúgy zajlott, mint régen, csak teljesen máshogy. Zayn minden nap beugrott hozzám a könyvesboltba ahogy visszatért a munkájából és mindig elmentünk vacsiért a pékségbe, sétálgattunk, majd hazakísért. Annyi különbséggel, hogy csókkal köszöntöttük egymást, összekulcsolt ujjakkal sétáltunk, vagy úgy, hogy átkarolta a derekamat. Ha leültünk egy hideg padra nem mellé hanem az ölébe ültem és teljesen természetes volt, hogy bármikor elmélyítettünk egy csókot. Természetesen igyekeztünk az utcán nem feltűnősködni, hisz egy kisvárosban gyorsan terjed a pletyka, a barátainkat pedig mi akartuk elmondani. Bár nehéz volt, én egy szót sem szóltam Alyson-nak, ő pedig megígérte, hogy nem beszél Louis-nak. Patric, Brad és Mark pedig szintén kimaradtak és hosszas tanakodás után úgy döntöttünk, hogy vasárnap avatjuk be őket, mert ők is fociznak, mi Alyson-nal pedig úgyis eléjük megyünk.
Pont befejeztem a sminkem amikor Alyson kopogtatott az ajtón. Sietős léptekkel mentem az ajtóhoz, ahol Emy már farok csóválva állt és várta, hogy beengedjem a vendégünket.
- Szia! - mosolyogtam rá szélesen, ahogy megláttam a barátnőmet. Gyönyörű volt mint mindig. Fején a kabátja alól kihúzott pulcsijának kapucnija ült, tetején két macifüllel. A mániája, hogy mindenféle cuki dolgokat aggasson magára, de ez a pulcsi volt a kedvencem tőle, együtt vettük és én is vettem egy hasonló darabot.
- Szia! - kiáltott fel boldogan, majd szorosan magához ölelt én pedig viszonoztam.
Kibújt a csizmájából, majd kicsit megigazította a vastag zokniját, amikor Emy szinte bebújt az arca alá és elkezdte nyalogatni. Alyson nagy állatbarát, így csak nevetett rajta.
- Hoztam ám neked is valamit – mondta, majd felegyenesedett és a zsebébe belenyúlt és kivett pár darab kutyafalatot.
- Elkényezteted – forgattam a szemeimet, de közben ott bújkált a szám szélében egy mosoly.
- Tudom, hogy szereti – simogatta meg Emy buksiját Alyson, miután a kiskutyám rekordsebességgel falta be a jutalomfalatokat.
- Kérsz valamit inni? - kérdeztem.
- Egy pohár víz jól jönne – felelte, és óvatosan átdobta hosszú vörös tincseit a vállán.
Átsétáltunk a konyhába, Emy kis tappancsai pedig halkan kopogtak a parketten, miközben bőszen követett minket. A hűtőben körbenéztem és megállapítottam, hogy holnap be kéne ugranom a szupermarketbe pár dologért.
- Szénsavas vagy mentes?
- Bubis – felelte Alyson, miközben leült az egyik székre a kétszemélyes kis asztalnál.
Kivettem a buborékos ásványvizet meg a szárítóból két poharat, majd először neki aztán magamnak töltöttem és leültem vele szembe.
- Mi a helyzet Mark-kal? - érdeklődtem és a szám szélében lévő kaján mosolyt azzal rejtettem el, hogy gyorsan belekortyoltam a vízbe.
- Semmi – felelte belepirulva a kérdésemre. - Minden szép és jó.
- Meg is lepődnék ha nem – vigyorogtam. - Nem is értem miért vártatok eddig.
- Féltünk... - vallotta be.
- Mégis mitől? - nevettem fel kedvesen, mert Alyson olyan aranyos volt, hogy így zavarba jön, ha ők vagy a kapcsolatuk kerül szóba.
- Hát a suliban attól, hogy megbomlana az osztályközösség, ha esetleg mégse jönne be a dolog. Ezt akkor egyikünk se mondta ki, csak most így utólag. Érettségi után pedig meg kellett győznünk magunkat, hogy ez nem csak gyerekszerelem.
- Három évig? - húztam fel a szemöldököm meglepetten.
- Hát... Azt se tudtuk, hogy ti hogy reagáltatok volna – forgatta a poharát az asztalon, majd felpillantott rám. - Így visszagondolva butaság volt, de az biztos, hogy megérte várni rá.
- Olyan édesek vagytok – mosolyodtam el őszintén.
Még beszélgettünk pár lényegtelenebb dologról, majd észrevettük, hogy idő van én mennünk kell, így gyorsan elmostam a poharakat és mentünk felöltözni.
A hó csendesen szállingózott és bár nem volt az a csípős hideg, kicsit jobban a nyakam köré tekertem a sálamat. Alyson-nal szinte végigröhögtük az utat, lassan már a semmin is nevettünk. Eszünkbe jutott egy csomó régi cikis sztori, vagy csak éppen egymáson röhögtünk, amikor az egyikünk majdnem elcsúszott a csúszós utakon, utána pedig még jobban, hogy a másikunk is.
Ahogy a sportcsarnokhoz értünk még nem jött ki senki, így a lépcső korlátjánál várakoztunk.
- Szerinted meddig tart míg kijönnek? - vette elő a telefonját. - Még késtünk is, nem igaz, hogy a pasik ilyen sokat készülődjenek.
- Gondolom lezuhanyoznak – vontam vállat.
- És azt tizenöt perc alatt nem lehet megoldani? - nevetett fel.
- Negyed órát késtünk? - akadt fenn a szemöldököm.
- Később indultunk, plusz az út, plusz seggre estél – sorolta.
- Hé! Nem is estem el, csak majdnem – nevettem. - Te viszont elestél volna, ha nem foglak meg.
- Mert elterelted a figyelmem – húzta fel az orrát. - Minden a te hibád.
Még folytattuk volna, ha nem nyílik ki a csarnok ajtaja és ki nem lép rajta a három srác, Zayn hiányában.
- Már hiányoltalak te lány! - kiáltott oda nekem Patric és láttam a széles mosolyát, ahogy közeledtek felénk.
- Én téged annyira nem – vágtam vissza, mire magához húzott és egy ölelés közben jól összekócolta a hajamat, mire én visítós nevetésben törtem ki és csapkodni kezdtem. - Jól van, most már elengedhetsz!
Patric elengedett, de a vigyor továbbra sem tűnt el az arcáról.
- Ne hidd, hogy te kimaradsz – mondta, majd Alyson-hoz lépett, és őt is megtámadta.
- Hil, szar a hajad – közölte kedvesen Brad.
- Neked meg jó a szemüveged – néztem rá furcsán, hisz egy vastag keretes hipster szemüveg volt rajta.
- Elhagytam a kontaktlencsém – tárta szét a karjait.
- Béna – nevettem ki. Már meg akartam kérdezni, hogy Zayn merre van, amikor kinyílt az ajtó és makulátlan kinézettel jelent meg rajta. Legalábbis én semmi hibát nem találtam a gyönyörű barna szemeiben, és a hosszú pilláiban, amibe itt-ott belelógott a frissen szárított haja. Kabátja le volt húzva, így látszott a fekete Adidas pulcsija, amit én akkor hordtam amikor a vihar alatt ott aludtam nála. Akaratlanul is elmosolyodtam, és figyeltem a lépteit ahogy közeledik.
- Szépen otthagytatok – vigyorgott erőltetetten a srácokhoz.
- Bocsi, csak... - kezdett magyarázkodásba Mark, de nem tudta befejezni, mert elakadt a szava, ahogy Zayn oda lépett hozzám és lazán megcsókolt, mintha ez teljesen megszokott lenne. Nálunk már az volt, náluk még nem annyira.
- Ez meg mi volt? - eszmélt fel először Brad.
- Egy csók – vontam meg a vállam, miközben Zayn mögém lépett és átkarolta a derekamat, az állát pedig a fejem búbján támasztotta meg.
- Ti jártok? - pislogott Patric. - Mióta?
- Kedd – felelte Zayn, én pedig próbáltam visszafojtani a nevetést ahogy a döbbent arcokat figyeltem.
- Jól elhúztátok a dolgot, halljátok – gondolkodott el Mark.
- Két hónap volt, te hány évet is vártál faszagyerek? - vágott vissza Zayn.
- Te akkor még itt se voltál, ne szólj bele – röhögött fel.
- De elmeséltétek – vonta meg a vállát Zayn egy flegma arckifejezéssel, jelezve, mindent tud.
- Én örülök nektek – tekergette zavartan egy hajtincsét Alyson.
- Én is – bólintott Patric. - Hilary-nek végre nem egy meleg barátja van.
- Tud róla, nem tudsz lejáratni – legyintettem, jelezve, hogy gyenge próbálkozás volt.
- Ó, hidd el, letudlak – vigyorgott. - Előkereshetem a gimis képeket, vajon mit szól hozzá, ha meglát elsősként?
- Azóta megváltoztam, felvállalom, ha régen hülyén néztem ki. - Kitartóan küzdöttem, tudván, hogy Patric számomra nem ellenfél. Bár azért azokat a képeket meg lehetne semmisíteni.
- Elindulunk? - szólalt meg először Brad. - A végén még idefagyok.
- Majd leolvasztunk – biztosította Mark.
- Kösz, rendesek vagytok – erőltetett fel magára egy vigyort.
Ahogy elindultunk óvatosan felpillantottam Zayn-re, aki édesen rám mosolygott, majd nyomott a hajamba egy puszit. Keze végig a derekamon pihent a sétálás közben.
- És hova menjünk? - fordult körbe Patric.
- Én éhes vagyok – szólt Alyson.
- Belém is férne valami – bólintott Zayn.
- Pizza? - vetette fel az ötletet Patric.
Mivel ez mindenkinek tetszett így Rosland legjobb és egyetlen pizzázójába vettük az irányt. Az úton persze szinte végig mi voltunk a téma Zayn-nel, de reméltük, hogy hamarosan leapad az ügy. Nem egészen így lett.
Egy boxba ültünk le, hogy mind elférjünk, így egy félkört alkottunk. Ez csak azért volt zűrös, mert Alyson-nak akkor jutott eszébe, hogy mosdóba kell mennie, amikor mindenki kényelmesen elhelyezkedett, ő pedig persze középen ült, így a fél csapatnak ki kellett másznia. A hős szerelmes Mark persze rögtön felpattant, így mi Zayn-nel is kénytelenek voltunk kimászni, majd újra be, aztán megint ki amikor Alyson visszatért és aztán megint be.
- Remélem most már kibírod egy darabig – sóhajtottam fel miközben visszaültünk.
- Úgy lesz – bólintott. - Jajj, elfelejtettem kezetmosni! - jutott eszébe.
Felmordultunk, ugyanis Mark úgy pattant fel, mint egy jól betanított kutya, így újra végig kellett járnunk a procedúrát, Patric és Brad pedig jót nevettek rajtunk.
- Lehúztad a WC-t? Elzártad a csapot? Megtörölted a kezed? - faggatta ki Patric.
- Ú, a csapot nem zártam el – nézett riadtan Alyson, mire Zayn összerezzent, de én már ismertem a helyet.
- Édesem – tettem a tenyerem a kézfejére. - Csak születésed óta jársz ide. A csapok automatikusan elzáródnak.
- Ja tényleg – jutott eszébe és felnevetett a saját butaságán.
- Ez szerintem nektek való – nézett Zayn-re és rám Patric az étlapot böngészve. - Szerelmesek pizzája, szív formájú, kétszemélyes adag.
- Unom – morgott fel Zayn és lapozott egyet az étlapban.
- Mark, mi együnk már olyat – csapkodta a barátja karját Alyson.
- Szívecskés pizzát? - nézett rá furcsán.
- Igen, légysziii – húzta el a i hangot és egyre gyorsabban kezdte el csapkodni Mark-ot.
- Jól van, csak ne ütögess már. Milyen feltéttel?
Mi Zayn-nel inkább hanyagoltuk a nyálas, romantikus ételt és külön rendeltünk. Én egy hawaii-t rendeltem, ő valami olaszos-csípős dolgot, Patric sonkásat, Brad pedig szintén hawaii-t, mint én. Alyson és Mark pedig a csöpögős szívformájú pizzát rendelték, szalámival és oregánóval.
Mosolyogva hallgattam a többiek hülyéskedését és közben azon gondolkodtam, hogy milyen jó, hogy Zayn ilyen könnyen beilleszkedett a társaságunkban. Mindenki egytől-egyik bírja és teljesen közénk való. Láttam rajta az elején, hogy kicsit félt, hogy mi lesz, ha mégse kedvelik meg, hisz mégiscsak egy összeszokott társaság vagyunk, de szinte észre se lehetett venni a különbséget. Igaz, hogy régen nem volt ott velünk, de a mai hétköznapjainkba teljesen beleillik a jelenléte, talán még ki is egészíti a társaságot.
Arra eszméltem, hogy beszélgetés közben a kezét finoman a térdemre helyezte és ott tartotta. Ha hivatalosan nem is csak velem foglalkozott, ez a mozdulat jelezte, hogy igenis észleli a jelenlétem, sőt. Kicsit zavarba jöttem az érintésétől, így a szívószál segítségével ittam pár korty kólát, hogy eltereljem a figyelmem arról, hogy a keze végig ott volt és lágyan simogatott, egészen addig amíg meg nem érkezett a rendelésünk.
Már az illata is isteni volt a gőzölgő pizzámnak és alig vártam, hogy nekiessek, azonban mindannyiunk figyelmét elterelte Alyson és Mark közös pizzája.
- Ember, ez a szerelem kifejezésének már egy undorító módja – állapította meg Brad, és egyet kellett vele értenem. Még a szalámi is szív formájúra volt vágva.
- Szerintem aranyos – mosolygott Alyson.
- Brad, te majd akkor szólj be, ha lesz barátnőd vágott vissza Mark és elkezdte félbevágni a pizzájukat.
- Minek nekem barátnő? - kérdezte. - Itt van nekem Patric – karolta át a mellette ülő Patric vállát és még egy puszit is nyomott az arcára.
- Idióták – ráztam a fejem nevetve.
A pizza szokás szerint nagyon finom volt és rendesen eltelített, így kissé elpilledve ültem, míg vártuk, hogy Alyson befejezze az adagját és mindenki megigya a maradék üdítőjét. Zayn vállára hajtottam a fejem és Brad hülyeségeid hallgattam, aki az összetűzésekről mesélt a szupermarketes főnöke és közte. Szinte minden nap csinál valamit és már nagyon úgy áll a szénája, hogy kirúgják, de a szülei jóban vannak a tulajjal, így Brad főnöke nem rúghatja ki, mert a tulaj úgy se hagyná. Brad ezt kihasználva ahol csak tud keresztbe tesz a nőnek, mi pedig mindig jót röhögünk a sztorikon.
- Lassan indulni kéne – nézett az órájára Patric.
- Hova sietsz? - vigyorogtam. - Csak nem találtál egy csajt aki szóba áll veled?
- Kezdődik a Spongyabob – nyújtotta ki rám a nyelvét.
- Ilyenkor nem is adják – gondolkodtam el.
- És még nem vagy megszállott – röhögött ki Alyson.
- Mindenkinek van valami hülyesége – védtem meg magam. - Nekem a Spongyabob.
- Egy ötévesnél reális az a hülyeség, hogy Spongyabob-mániás legyen – vádolt meg Mark.
- Leakadnátok a témáról? Szerintem érdekesebb az, hogy Patric nagyon rohan valahova – tereltem rá a szót.
- Ugyan már, mégis milyen lány nézne rá Patric-ra? - vigyorgott rá Zayn. - Szerintem csak pornót akar nézni.
- Itt hagysz minket a pornóér? - tettetett csalódottságot Alyson.
- Szóval én nem vagyok elég jó neked? - sértődött meg Brad.
- Oké álljatok le – nyugtatott le mindenkit Patric. - Anyámékhoz megyek.
- Ó – húzta el a száját Alyson, hisz ez már közel nem volt olyan izgalmas.
- Tuti kamu – húzta az agyát Mark.
- Hagyjatok már békén – röhögött fel.
Természetesen nem tettünk így. Egészen addig míg rendeztük a számlát és ki nem léptünk az étteremből szívtuk a vérét, és csak akkor lett nyugta, amikor mindenki másik irányba indult el.
- Mi merre? - néztem fel Zayn-re, miután már csak ketten maradtunk.
- Átjössz?
- Persze – mentem bele rögtön, ő pedig megkereste a kezével az enyémet és összekulcsolta az ujjainkat.
Jó volt így kettesben sétálni, miközben a hajamba néma belekapott a szél és lazán beszélgettünk.
- Louis otthon van? - kérdeztem.
- Elvileg igen – felelte. - Miért?
- Ő tudja, hogy én tudom? - harapta be a szám szélét.
- Feltűnt neki, hogy egyszer csak elfutottál tőlünk, így kénytelen voltam elmondani neki.
- Akkor Harry is tudja? - emlékeztem vissza, hisz Harry is ott volt aznap.
- Nem, ő az egészről semmit sem tud – mondta. - Azt mondtam, hogy összekaptunk, aztán amikor Harry is lelépett Louis rendesen kifaggatott.
- Gondolom nem támogatta, hogy elmond nekem – nevettem fel szarkasztikusan.
- Honnan veszed? - pislantott rám.
- Feltűnt, hogy Louis nem kedvel engem olyan nagyon – rúgtam bele egy kavicsba. - Néha tök jól kijöttünk egymással, máskor elástam volna magam a nézése miatt.
- Louis ilyen téren furcsa. Ő az egyetlen aki tud a dologról és azért van velem, hogy segítsen. Nála jobb barátom nem is lehetne, de néha olyan mintha a bátyám lenne, aki mindentől meg akart védeni. Nem támogatta, hogy találkozgatunk, de sikerült meggyőznöm, hogy ez komolyabb, és leginkább azzal, hogy elmondtam neki, hogy mindent bevallok neked. Leesett az álla, mit ne mondjak – mosolyodott el az emléken. - Igazából akár tetszik neki akár nem elmondtam volna, és ezt ő is tudta, így életében először megpróbálta az én szemszögemből nézni a dolgot és végül nem kifogásolta.
- Hű – összegeztem a dolgokat. - Szóval van rá esély, hogy megkedvelt?
- Kedvelt ő mindig, csak engem féltett – gondola végig Zayn. - De ne aggódj, az én véleményem számít, nem az övé. - Erre hálásan elmosolyodtam és hozzábújtam, ő pedig egy homlokpuszival viszonozta ezt. - Szeretlek Pillangó.
- Én is szeretlek – hunytam le egy pillanatra a szemeimet és beszívtam az illatát.
Rövidesen megérkeztünk Zayn-ék házához, és ahogy beléptünk az ajtón meghallottam Louis vidám kiáltását.
- Na végre, hogy itt vagy haver, kezdtem unatkozni!
- Hoztam magammal egy beavatottat – felelte vigyorogva, miközben mindketten kibújtunk a kabátunkból, majd a cipőnkből.
Louis erre már nem válaszolt, megvárta míg belépünk a nappaliba, ahol – talán életében először – mosolyogva fogadott.
- Jé, egy Hilary – tárta szét a karját mire elnevettem magam. Odaléptem hozzá, majd kicsit lábujjhegyre kellett állnom, hogy tudjam két puszival köszönteni. Elég alacsony vagyok a picivel több mint százhatvan centimmel, Zayn is, több mint egy fejjel magasabb nálam.
- Szóval hallom, hogy tudod és azt is tudod, hogy én tudom, tehát tudom, hogy tudod és te is tudod, hogy én tudom – összegezte a dolgokat Louis.
- Ezt most nem értem, de valószínűleg egyre gondolunk – bólintottam, mert ez nekem kicsit sok volt.
- Na jól van gyere ide – húzott magához és megölelt. -  Bocs, hogy olyan köcsög voltam, csak nekem is legalább olyan fontos ez a dolog, mint Malik-nek.
- Megértem – feleltem viszonozva az ölelését. - Csak nem értettem a dolgot.
- Kezd hosszúra nyúlni ez az ölelés – köhintett a háttérben Zayn, én pedig visszafojtott nevetéssel húzódtam el Louis-tól.
- Vigyázz vele, enyhe birtoklási mániája van – figyelmeztetett Louis.
- Csak nem szeretem, ha ahhoz nyúlnak ami az enyém – karolta át a derekamat Zayn hátulról, majd nyomott az arcomra egy puszit. Ha nagy feminista lennék meg is sértődhettem volna ezen a tárgyiasításon, de mivel tudom, hogy nem úgy gondolta így eszem ágában sem volt megsértődni.
- Te jó ég, inkább menjetek szobára – röhögött Louis.
- Gyere hármasba, úgyis szereted fogdosni a barátnőmet – cukkolta Zayn.
- Te jó ég csak megöleltem, de ezentúl hozzá se szólok. Bocs Hil.
- Már becézed is?
- Oké, ez nekem már sok – szakítottam félbe őket. - Valami értelmesebb elfoglaltság?
- Én megyek sorozatozni – mutatott Louis a TV-re.
- Akkor mi meg felmegyünk – mutatott Zayn az emeletre.
Egyedül hagytuk Louis-t a sorozatával és a chipses táljával, mi pedig felmentünk Zayn szobájába. Tele hassal, kissé kimerülve jó érzés volt elterülni az ágyán és pár percig nem csinálni semmit.
- Kimerültél? - kérdezte. Éreztem, hogy teste szinte az enyém mellett fekszik és, hogy az arca is csupán pár centire van az enyémtől.
- Egy picit – bólintottam, továbbra is lehunyt szemekkel.
- Akkor teszek ellene – hallottam a hangját és hirtelen nem is tudtam, hogy mire érti. Aztán ujjai a testemet érték és csiklandozni kezdett, mitől vad nevetésben törtem ki.
- Ne már, hagyd abba! - ellenkeztem, de nem minden szavam volt érthető, annyira röhögtem.
- Tessék? Nem értem.
Tudtam, hogy csak megjátssza, de már annyira kínzott, hogy nem tudtam mit tenni. Megpróbáltam kitérni előle, de erősebb volt és könnyedén maga alá terített, ráült a csípőmre és nem hagyott szabadulni.
- Zayn, Zay... Zayn – szóltam neki nevetve. - Állj már le!
- Mondj egy jó indokot amiért abbahagyjam.
- Nem tudok, de megteszek bármit, csak hagyd abba! - kérleltem, mert már a sminkem is lefolyt a nevetéstől.
- Hmm – egyenesedett fel és kezeit a combjára helyezte miközben még mindig rajtam ült. - Bármit?
- Perverz – dobtam fejbe egy párnával, ami bár nem ért teljesen pontos találatot, a célnak megfelelt.
- Te most komolyan megdobtál? - kerekedtek el a szemei.
- Olyasmi – bólintottam.
- Te komolyan megdobtál? - vitte át drámaiba a helyzetet. - És ha megsérülök? Ha valami van abban a párnában és a fájdalomtól elájulok? Ha... - Nem volt kedvem végighallgatni, ezért amennyire tudtam feltornáztam a felsőtestem, onnan pedig a nyakánál fogva magamhoz húztam és megcsókoltam.
Zayn sértődése nem tartott sokáig, rövidesen visszacsókolt és elkezdte az ajkaimat kényeztetni, miközben testével visszadöntött az ágyra és finoman simogatta a hajamat.
Ahogyan a csókunk véget ért legördült rólam és oldalról nézett rám.
Zavaromban nem igazán tudtam mit tenni, csak félresöpörtem a szeméből pár kósza hajtincset és mosolyogva néztem rá.
- Azért Fifa-ban nem tudsz leverni – mondta.
- Fogadjunk? - mentem bele azonnal a kihívásba és Zayn már ment is beüzemelni a gépezetet.

4 megjegyzés:

  1. Istenem istenem istenem te egy istennő vagy :) egy famme fatale...te jó ég. Köszönöm az új részt ;) már kezdtek jelentkezni a "tünetek".... nagyon jó volt.... és zayn nagyon....ahhhwww
    Remélem kitudtad venni a lényeget :) ♡♡♡

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett..imádom!!!! Hamar kövit<3

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó lett!!!! Az elõzõ részhez írtam hogy van egy tippen ki lehet az aki megölte Cassyt és szentem Patric az mert rá utal minden. De ez az én véleményem. De lehet hogy nem. De nagyon várom hogy kiderüljön ki az!!! Nagyon siess!!! Imádom a blogod és imádlak téged is csodásan írsz

    VálaszTörlés
  4. NAGYON jo let!!!!!!! vam a kovi reszt!!!!! :)

    VálaszTörlés